Május 20, szerda

Reggel az első utunk a szokásos, benzinkút és forró kávé. Utána a Kylmore Apátsághoz mentünk. Ez egy nagyon gyönyörű kastély egy hegy és a tó között. A tulajdonosa eredetileg a feleségének építette, akivel itt volt nászúton. A sors iróniája, hogy az asszony nem sokáig élvezhette a parkot és a kastélyt, mert korán meghalt. Jelenleg kolostor és leányiskola működik az épületben. Emiatt csak a környező parkot, a kápolnát és a kriptát lehetett megnézni, a kastélyban is csak pár helység volt megnyitva korabeli bútorokkal berendezve. Nagyon nagy botanikus kertje volt a kastélynak, melynek külön személyzete volt, külön terület ahol a házaik voltak, különböző stílusban attól függően hogy milyen társadalmi rangot képviseltek egymás közt. Eredeti állapotban meghagyott "szellem" házak voltak ott, ami úgy nézet ki mintha éppen az előző percben hagyták volna ott a lakók. Ottlétünkkor is fiatal kertész diplomás gyakornokok ápolták a területet. Érdekes volt megfigyelni hogy visszafogottan, mindenki külön-külön magában, elmélkedve csinálták a dolgukat. Annyira komolyan vették a munkájukat, hogy semmi nem tudta volna őket kizökkenteni belőle. Ha felnéztek, mosolyogtak a látogatóra, utána tovább folytatták a tevékenységüket. Pedig egy nagy szárú kis ollóval (!) vágták a füvet méretpontosra, hogy ne lógjon rá az apró kavicsos útra. Valószínűleg ez olyan elit gyakornoki hely lehet, ahol a leendő végzősöknek megtiszteltetés dolgozni.

Következő állomásunk a Connemarai Nemzeti Park volt. Itt több túraútvonalat is találtunk, amiből csak az egyiket jártuk be. A hely jellegzetessége, hogy az egész terület alapja a tőzegláp. A tőzegnek igen jó a fűtőértéke és ennek fejtésével sokan foglalkoznak. Mivel ez a tőzeg tulajdonképpen egy sűrű moha mely rengeteg nedvességet tartalmaz, ezért majdnem olyan mintha mocsár volna, csak ez kívülről nem látszik - minden szép zöld.
Akkor éri nagy meglepetés az embert, ha rálép. A kijelölt útvonal is végig fagerendákkal volt lerakva, így biztosítva azt, hogy járható út legyen rajta. A hegytetőről szép kilátás nyílt a környékre, és láthattuk, mekkora területen húzódnak a tőzeglápok. Az ösvény mellett több helyen voltak félbevágott kis dombok, ahol látszott meddig tart a tőzegmoha, meddig a kavicsos talaj. Természetesen itt is volt egy, a szokásos profi módon megépített visitor center, ahol kiállítást rendeztek be a tőzegről és annak felhasználási lehetőségeiről. Ízelítőt kaptunk az ottani falusi emberek életéről és megtudtuk miként játszott fontos szerepet ez a természetes képződmény az életükben.

Következő állomásunk a Céide Fields névre keresztelt kőkori falu volt. Ez közvetlenül a tengerparton, de nagyon magas fennsíkon volt. Hideg, szemerkélő eső és erős szél fogadott minket. Mi voltunk aznap az utolsó csoport, rajtunk kívül csak egy másik pár volt ilyen elszánt. A tőzeg alatt húzódó faluból gyakorlatilag semmi sem látszik az egyetlen ház falainak kivételével, amit feltártak. Az egész falut leszúrt bambuszbotokkal térképeztek fel, ahol a bot kövekbe ütközött, ott fal állt. Az idegenvezetőnk kitett magáért, egy nagyon hosszú és érdekes előadást tartott a domb tetején. A végére már teljesen átfagytunk. Az első pár szónál megijedtünk, mert nem értettünk semmit. Arra gondoltunk, ha ilyen ír tájszólással beszéli az angolt, akkor végünk. Aztán gyorsan kiderült, hogy csak a nevével kezdte a bemutatkozást ami egy nagyon hosszú, több tagból álló ír név volt.
A körutazás során talán ez volt a legfurcsább kiállítás amit láttunk. Gyakorlatilag semmi nem volt látható (az egész úton állandónak mondható szép tájon kívül) de mégis 1 órát töltöttünk el ott, és sok érdekességet megtudtunk. Ritkán találkozni ilyen idegenvezetővel.
Hozzátenném, hogy mi látogatók majd megfagytunk, az idegenvezető meg vígan 1 szál vékony polár pulóverben és napszemüvegben tartotta az előadást. Látszott, hogy az írek nagyon jól bírják a hideget.

Visszafelé izgulhattunk, hogy beérjünk a faluba, mert bizony már csak a lendület vitt minket és nem a benzin. Egy kicsit elszámoltuk magunkat, mert minél északabbra mentünk, annál ritkábban lakottak voltak a települések és még ritkábbak a benzinkutak. Végül a faluban a szokásosnál is kisebb kutat találtunk: egyetlen benzinkút az út szélén, és a mellette lévő aprócska boltban lehetett fizetni. Se tábla, se reklám.
Este Sligo felé vettük az irányt. Itt megnéztük az apátságot, igaz csak kívülről. Ennek az volt az oka, hogy egyrészt zárva találtuk, másrészt meg elég romos állapotban is volt és akkor úgy tűnt, ennyi pont elég is belőle.

Vacsora után elindultunk szálláshelyet keresni magunknak. Napnyugtakor még elmentünk a Benbulben hegy mellett. Ennek a teteje szinte mindig felhőbe burkolódzik. Ezért tartja azt a legenda, hogy itt élnek a tündérek. Ha tündéreket nem is láttunk, de volt szerencsénk felhő és köd nélkül megtekinteni a hegyet, utána a naplemente fényeiben is.
Egy hangulatos kis földúton vertünk tábort, amit keresztbe vágott egy megduzzadt patak. Így forgalom nem volt az úton. Egy elég romos, de láthatóan szénatárolásra használt ház mellett töltöttük az éjszakát.
Gondolataink a holnapi napon járt, amikor is végre megérkezünk az igazi célhoz, ami miatt Írországba jöttünk, köré szervezve a körutazást hogy ne tűnjön annyira eszement dolognak. :-)
A Kylmore Apátság festői környezetben
A kastély tulajdonosának felesége emlékére építtetett kápolna.
A hozzá tartozó hatalmas kert egy része. Itt gyakornokok dolgoznak.
Connemarai Nemzeti Park, a felszínen szinte mindenhol süppedő tőzeg volt. Látni a gyalogosnak kijelölt utat is.
Céide Fields kőkori falu előtti panoráma. Itt most hatalmas távolságokról van szó, hegy méretű partokról. (nem hiszem, hogy ez a kis kép meg tudná mutatni a valóságot)
A kőkori falu látogatói központja, stílusosan félig a föld alatt.
Benbulben hegy, melynek tetején tündérek laknak.
Ugyanez a hegy, a naplemente fényeiben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.