Május 22, péntek

Másnap egy újabb kiadós házi ír reggeli után a Gleanveagh Nemzeti Parkba indultunk. A park egy nagyon szép vadregényes vidék. A hegyek között, a tóparton még egy kastély is van. A park bejáratánál letettük az autót, és innentől gyalog vagy a park kisbuszával lehetett csak tovább menni. A bejárattól 1,5 órás gyaloglás után érkeztünk meg a kastélyhoz. Be nem mentünk, mert csak idegenvezetéssel lehetett, de egyrészt nem volt szimpatikus a pultnál levő személyzet, (nem tetszett a hangsúly) és már nem volt türelmünk megint végighallgatni egy hosszú tájékoztatót. Megcsodáltuk a gazdag növényvilágú kastélyparkot, majd teáztunk a kastély teázójában. Most már azt is elmondhatjuk, hogy teáztunk egy igazi ír kastélyban. :-) Majd egy nagy sétát tettünk a Nemzeti Parkban, ahol a növényzet és a fák is hihetetlen zöld színben pompáztak. (hála az ottani éghajlatnak) Nem is gondoltuk volna, hogy a zöld színnek ennyiféle árnyalata létezik.
Mivel aznapra a fő program már csak a Leo’s volt, de oda mégiscsak este volna jó menni, rengeteg időnk volt még.

Újra ellátogattunk a romtemplomhoz, ismét sok-sok képet készítettünk, és most sokkal jobb időnk volt. A templom nagyon közel fekszik a völgyben fekvő tóhoz, hegyek ölelik körbe, és egyik oldalról az Errigal hegy áll mellette magányosan. Az út folytatása a Poisoned Glen, ahová remélhetőleg majd legközelebb megyünk. Észrevettük, hogy a tó mellett van egy szabadidőközpont, így oda is benéztünk. Az intézményben nyaranta sokan jönnek írül tanulni, egyúttal ízelítőt kapnak a vidéki ír emberek életmódjáról. Mivel Gweedore az egyike azoknak a régióknak, ahol a legjobban megőrizték az ír nyelvet, az ottaniak ezt a nyelvet használják a mindennapokban. Itt már nem voltak angol nyelvű útjelző táblák, a falunevek is csak az eredeti nevükön szerepeltek. Sőt a kereszteződésben az útra felfestett stop felirat is írül volt. (egyáltalán nem hasonlít a stop feliratra) A szállásunkon is kedvezményt kapott az, aki írül tanulni jött ide. :-) A központi épületben is találtunk egy hatalmas ajándékboltot, ahol a Jutkát természetesen leginkább a CD-s pult érdekelte. A környékről sok híres zenész származik, és mindegyiktől sok-sok lemez volt: Clannad, Moya Brennan, Enya, Altan

Nézelődés közben észrevettük, hogy indítanak sétahajózást a tavon, meglehetősen olcsón. Bő egy óra múlva indult, időnk meg volt, ezért megvártuk. Közben beültünk egy teára. A kávézó egy fából, kövekből, természetes anyagokból épült hatalmas helység volt, benne egy nagy kandallóval, melyben égett a tőzegtéglákból rakott tűz. Persze a kandalló mellé ültünk, és bizony gyorsan elmúlt az az egy óra. Kint állatsimogatót találtunk, ahol a hajó indulásáig még ismerkedhettünk a bárányokkal. Aztán némi késéssel előkerült a hajós is. (az írek nem sietnek soha sehová, elég nyugodt népség). Mielőtt beszálltunk volna a hajóba, még a stégen állva tisztázott velünk két alapszabályt, amit nagyon fontosnak tartott elmondani:
1. Az ő anyanyelve az ír és nem az angol, ezért lehet, hogy lesz pár mondat, amit nem értünk. Ekkor szóljunk, és majd megpróbálja másként mondani.
2. Egyébként meg utálja az angolokat.
Miután meghallgattuk és tudomásul vettük, amit mondott, elindultunk körbehajókázni a tavat. A legtávolabbi ponton megálltunk, ott sokat mesélt a környék történetéről, a templomról és a túlsó parton fekvő kísértetjárta házról. Miután visszaértünk megkérdezte, sietünk-e. Mert ő még beszélgetne velünk, mert magyarokkal még soha nem találkozott.
Úgy kb. félórás beszélgetés után mentünk csak tovább. Természetesen a Leo’s felé vettük az irányt.

Legnagyobb örömömre nyitva volt. Beléptem és egyből szembetűnt a sok Clannad, Enya arany és platina lemez, relikvia a falon. Mivel a két fős személyzetre csupán mi voltunk vendégek, egyből ott termett egy lány, hogy hová szeretnénk ülni. Nekem csak az járt a fejében, hogy itt fotózkodnom kell, mégpedig sokat. Némi tipródás után leültünk egy Shepherd Moons aranylemez alá, és rendeltünk. Kezemben egy pohár Guinness-el boldogan fotózkodtam minden sarokban. Közben előkerült a lány, és mondta, hogy amit rendeltünk, nincsen, viszont ajánlana helyette mást. Természetesen steaket. Aztán feltett mindenféle ravasz keresztkérdést, hogy milyen szósszal, milyen körettel kérjük. Tisztáztuk, hogy nálunk otthon nincs ilyen, ezért fogalmunk sincs miről beszél és rábíztuk a döntést. Miközben a húsra vártunk, körbejártuk a helységeket. Még egy faliújságot is találtunk, ahol a család tagjairól szóló cikkeket gyűjtögették. A csapos persze egyből elkezdett beszélgetni, és kiderült, előző nap tényleg komoly bulit csaptak, amin Enya is ott volt. (akkor jól sejtettük, hogy az előző nap bulira készültek) Kezdtem azt gondolni, hogy a buliból megmaradt kaját fogják adni. :-) Fanatikus rajongóként fogalmazva: ugyanazt ettük, mint Enya a szülinapi buliján ! Bekéredzkedtem a pult mögé és így is csináltunk képeket. Beszélgettünk a csapossal, aki elárult még egy-két titkot az előző napi buliról. (hogy ki hol ült és hol iszogatott :-) Plusz még egy ajándék hűtőmágnest is kaptam!

Közben elkészült a vacsi is. Nagy valószínűséggel már pácolhatták azt a marhahúst egy ideje, mert nagyon finom, omlós volt. (ebből ehettek Enya-ék is előző nap) Sokáig ücsörögtünk ott, de aztán csak el kellett indulni. Természetesen indulás előtt még felvásároltunk minden relikviát, amit kapni lehetett, CD-t és pólót. (olyat, amit az ott dolgozók hordtak). Majd este újra lementünk a tengerpartra és napnyugtáig sétáltunk.
Gleanveagh kastély
Az ír hajóskapitány sétahajója.
Az Errigal hegy.
Íme a sokat emlegetett Leo's.
Leo's Tavern pultja mögött!
Még egy utolsó kép a templomról.
A tengerpart ahol sétáltunk, látni a falut, a hajóroncsot és az Errigal-t is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.