Természetesen egész éjjel esett, de reggel, mint szokott, elállt. Addigra már kezdtünk hozzászokni, hogy itt mindig így van. Mielőtt a többiek felébredtek, lementem a tengerpartra sétálni egyet. Pár kutyasétáltató kívül senki sem volt. Érdekes hangulata van a hajnali hideg, északi tengernek, nagyon megfogott. És szintén hatalmas élmény volt, hogy nem kellett a vizes sátrat lebontani, hiszen aznap este is ott aludtunk. Túl sok mindent nem terveztünk, mégiscsak a koncert a lényeg.

Sopot az összenőtt „hármasváros” egyike – Gdynia és Gdansk között fekszik a tengerparton. Elsőként Gdanskba mentünk át. Gdansk a Balti tenger egyik legfontosabb kikötője, évszázadok óta fontos kereskedő és kikötőváros. Északi stílusú, apró, vörös téglás vagy éppen élénk színes épületek. Megtaláltuk a piacot, ami már sajnos épp zárni készült. Viszont az egyik árus csak rávett minket, hogy valami általam nem ismert lila bogyó megvegyünk. Nem volt rossz, csak savanykás, és mindent befogott lilára. (Talán valami áfonya féle volt?) Az feltűnt Gdanskban, hogy nagyon sok volt az apáca, több kolostort is láttunk. Az apácák délután a családtagjaikkal sétáltak, vásárolgattak. (egyikőjük egy nagy felfújt, sárga gumikacsa-úszógumit szorongatott lelkesen :-) Sétáltunk egy nagyot, egy kávézóban ittunk egy kávét, majd elindultunk a gdynia-i mólóhoz.

Gdyniában sok tengerészeti szempontból fontos hajó horgonyozik, ezek egyike a Dar Pomorza, ami a tengerészeti akadémia egyik gyakorlóhajója volt. Itt képeztek ki hagyományos értelemben vett matrózokat 1983-ig, viszont azóta múzeumhajóként üzemel. A mólón végig halsütödék, szuvenír- és ékszerboltok húzódtak. Lengyelországban alapvetően alacsonyak az árak, még ezen a frekventált helyen is megfizethető volt minden. Miután körbenéztünk és gazdagabb lettem egy borostyán medállal, elhatároztuk, hogy ott is fogunk ebédelni. Mindegyik sütödében óriási volt a nyüzsgés, nagyon pörögtek az alkalmazottak. Miután sorra kerültünk, mondtam a pult mögött álló lánynak, hogy egy adag sült halat kérek – és itt kezdődött a gond. Mert ugye nekünk, magyaroknak szinte minden hal egyforma, csak az a kérdés, hogy tengeri-e vagy sem. De egy tengerparti embernél már nem ilyen egyszerű. Ezért rögtön jött is a keresztkérdés: -melyik halat? -És mutatott is a táblára, ahol kb. 30-40 féle halétel volt kiírva, természetesen lengyelül. Ezért mondtuk neki, hogy teljesen mindegy. Ezt meg ő nem értette. Elvégre rengeteg a választék tengeri halból, nyilván nem mindegy mit kér a vendég. Elég hosszú küszködés után adta fel. Végül beütött valamit a pénztárgépbe és mutatta, keressünk helyet, rögtön hozzák. Tényleg hamar megkaptuk. Szép adag volt, jóllaktunk vele. Később a lány visszajött megkérdezni, hogy ízlik a hal. Mondtuk, hogy finom, bár fogalmunk sem volt, mit is eszünk tulajdonképpen. Ebéd után aztán elindultunk visszafelé...

Gdansk az északi stílusú város.

Az első Clannad plakát amit láttunk - most már biztos, hogy jó helyen járunk.

A híres Lengyel hadihajó és egy XXI. századi matróz.

Dar Pomorza - Igazi működő vitorlás hajó. Sokkal nagyobb az életben mint ahogy a képeken látszik.

A Dar Pomorza bejáráshoz fizetni kellett volna, ezért gyorsan készítettünk pár rejtett fotót.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.