Május 21, csütörtök

Másnap reggel indultunk Gweedore-ba. Megálltunk Donegalban, ahol mind az állami, mind a magán ajándékboltokban alaposan bevásároltunk. Szereztünk szórólapokat a helyi látványosságokról, térképet a környékről, sőt, még a Leo’s Tavern szórólapjából is hoztunk párat.
A Leo's Tavern tulajdonképpen az a "kocsma" amiért mi Írországba jöttünk. :-)
Írország ezen megyéje több okból érdekes: egyrészt ezen a területen élnek azok írek, akik a leginkább őrzik a nyelvüket és hagyományukat. Tehát ha igazi, nagybetűs íreket akarsz látni akkor kell idejönni. Valahogy úgy, mintha nálunk igazi, hagyományőrző magyarokat akarsz látni, akkor...akkor nem is tudom hova kell menni, mondjuk az Alföldre.

Ezzel kapcsolatban tennék egy kis kitérőt, melyben leírnék egy megtörtént dolgot és ebben benne is van a lényeg. Szóval el akartunk menni Gdanskba (Lengyelországba) egy Ír együttes koncertjére. (majd ebből is egy körutazás lett, de arról majd máskor) Szerettünk volna ajándékot vinni az együttes énekesnőjének, egy angol nyelvű könyvet ami bemutatja sok információval és még több képpel a kis hazánkat. Ezt szántuk ajándéknak (és egy üveg barackpálinkát :-) hátha kedvet kap, és eljön ide is koncertet adni. Betértünk a Nyugati pályaudvarnál levő, Magyarország legnagyobb, több emeletes Alexandra könyvesboltba. Odamentünk egy szimpatikus fiatal (feltételezhetően minimum érettségizett eladóhölgyhöz) Mondtuk neki, hogy keresünk egy könyvet, mely angol nyelven íródott és bemutatja Magyarországot, mert ajándékba lesz és az a célja, hogy az illető kedvet kapjon eljönni hozzánk. A lány gondolkozott egy kicsit, határozottan odament az egyik polchoz és kivett egy szép albumot, melyben sok kép volt és szöveg, a címe pedig ez volt: Budapest.
Nézem, olvasom a címét, majd azt mondtam:
- Köszönöm szépen, de ez nem jó.
- Miért, hiszen ez az amit kértetek. Angol nyelvűt akartatok, nem?
- De igen, az rendben is van, de egyben olyat is ami bemutatja az országot.
- Hát itt van, ez az!
- Nem, ez nem az. Az ország nem csak Budapestből áll...
Erre furcsán nézet, s bár nem mondta ki, de látszott arra gondolt: miért, nem? Majd hosszúnak tűnő másodpercek után azt mondta:
- Jaaa, hát olyat nem biztos, hogy tudok adni...
Mindezt egy több emeletes, hatalmas, magát minőséginek nevező könyvesboltban történt. Miután inkább nekiálltunk magunk megkeresni, végül is megtaláltunk a megfelelő könyvet.
Ez a eset persze felvethet sok kérdést a leányzó egyéni képessége, az oktatás színvonala, vagy a média szerepét, hogy a híradókban, médiákban is nagyrészt csak Budapesti eseményekről szólnak a hírek, pedig ugyanazt az újságot, tv műsort látja a vidéken élő ember is. Szóval ahogy Magyarország sem csak Budapestből, úgy Írország sem csak Dublinból áll. Sok helyen olvasom, akár élménybeszámolóként, akár kint élő magyarok tollából hogy mennyire ismeri Írországot, és milyen jó és fantasztikus. Közben ki sem mozdult Dubliból, vagy (jobb esetben) a környékéről. Ezért is tartom fontosnak meglátogatni ezt a megyét. Több helyen érdekességnek számítottunk mert nem szoktak arrafelé magyarok járni. Pedig elég sok magyar "vendégmunkás" dolgozik kint. Na ennyit a kitérőről.

Tehát Donegal megye egy igazán hagyományőrző terület, és ez az a megye ahová egyetlen egy hazánkban előforduló utazási iroda sem tervezz szervezett turista utat. Na ezért is jó, hogy nem szervezett utakkal megy az ember valahová.
Viszonylag korán érkeztünk Bunbeg-be. Ide terveztük az utazás folyamán nyert plusz egy napot eltölteni. Ezért itt két éjszakát voltunk, majd egy kicsit elmerülünk a hely varázsában és végre nem kellett másnap reggel összepakolni, majd este kipakol megint kicsomagolni. Szálláshelyen a szokásos magyarázkodása után, (rossz volt az idő, ezért vagyunk itt egy nappal előbb) még szobát választani is volt lehetőségünk. Volt egy óceánra néző és egy belső kertre néző szoba is, mely a tulajdonos szerint jobb. Mi persze a tengerre nézőt választottuk, amin a házigazdánk mosolygott is, majd mondta: Ezek szerint ilyen kilátás nincs otthon, ugye? Majd rögtön elkezdte ajánlgatni a falu legjobb (és egyetlen) kocsmáját ahol ehetünk ihatunk. Majd egy kicsit megsértődött mikor mondtuk, hogy azért mi mindenképp a Leo’s-ba szeretnénk menni, ami ugye meg a szomszéd faluban volt. Nagy valószínűséggel komoly konkurenciái egymásnak. :-)

Kocsiba ültünk, és felfedeztük a környéket. Persze mindezt nem céltalanul tettük, hiszen felkerestünk olyan helyeket, melyek szerepeltek egy bizonyos Enya klipben. (videó a bejegyzés végén) Megtaláltuk a klipekben látott hajóroncsot az öbölben, és a Dunlewy melletti protestáns romtemplomot is.
Nagyon nagy élmény olyan helyeken járni, amit csak az eddig ezerszer végignézett kedvenc filmedben, vagy videoklipekben láthattál, közben arra gondolva, na oda sosem fogsz eljutni. Biztosan nektek is van ilyen kedvenc film vagy videoklipetek...
A Dunlewy templomnál egy tájékoztató táblát is találtunk, így megismerhettük a templom történetét a kezdetektől fogva. Rengeteg mennyiségű fotót készítettünk, körbejártuk a templomkertet. Majd elindultunk az út legfontosabb látnivalója felé: a Leo’s-ba. A pub két falu között van félúton, és bizony nem tudtuk elsőre megtalálni. De végül is a helyiek segítségével csak odataláltunk. Természetesen ahogy az a nagy Murphy törvénykönyvben elő van írva: zárva volt !

A személyzet hátul pakolászgatott, úgy nézet ki, mintha készülődnének valamilyen rendezvényre. Egy kicsit toporogtunk, majd visszafelé menet gondolkoztunk, vajon mire is készülhetnek. Enya szülinapja nem sokkal ezelőtt volt, így akár buli is lehetne ott. De majd másnap kiderül. Még jó, hogy úgyis két napig leszünk itt. Végül a szállásunkkal szemben lévő félig-meddig kifőzdés étteremben vacsoráztunk. Este még lementünk a hajóroncshoz, amit mostanra már meglehetett közelíteni száraz lábbal is az apály miatt. Próbáltuk megörökíteni ezt a nagyon hangulatos tengerparti helyszínt, amit persze a fényképek majd úgysem fognak tudni visszaadni. A nap zárásaként sétálgattunk, és arra gondoltunk, milyen jó lenne ideköltözni Budapestről...
Íme a hajóroncs amit már nagyon kerestünk.
Már 25 éve ott pihen.
Ez is egy olyan panoráma volt, amit ez a kép aztán biztos, hogy nem tud visszaadni.
Itt már láttuk a templomot.
Pontosan olyan mint a videoklipben.
Sajnos nem volt nyitva, ezért egyenlőre csak a reklámtábláját fényképeztük.
Mire visszatértünk az apály miatt már megközelíthető volt a hajóroncs.
Hajók találkozása. (nem photoshop)



Talán ez az Enya videoklip mutatja be legjobban a hely hangulatát...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.