Május 16. szombat

Másnap reggel esős, szeles és hideg időre ébredtünk. Ilyenkor még a madarak sem kerültek elő, és a kikötőt megnézni sem tudtuk rászánni magunkat. Az első benzinkútnál a reggeli tejeskávé segítségével összeszedtük magunkat és elindultunk Killiney felé. (érdekes módon mindehol lehetett kapni kávét capuccinot, még a legutolsó helyen is. :-) Már odafele látni lehetett, hogy a Wicklow hegység gyönyörű, amiről később még jobban meggyőződhettünk. A hegyről fantasztikus kilátás nyílt az Ír tengerre, ami akkor szeles, esős időben elég vad benyomást keltett. Megkerestük Enya kastélyát, fotózkodtunk és megnéztük Bono házát is. (U2) Enya kastélyát elnézve minden olyan vád alól felmentettem, miszerint nagyzolás egy kastélyban lakni. Ez valóban egy kis kastély, ráadásul nagyon aranyos. Kifejezetten tetszett, el tudnám viselni. :-)

Majd indultunk tovább a hegység szívében lévő Powerscourt Vízesés felé. Ez a szigetek legnagyobb vízesése. Szép, csöndes helyen volt, igaz, belépős. Hosszabb-rövidebb túraútvonalak indultak ki a víztől, de mi csak egy kicsit körbejártuk, megcsodáltuk a barna vizű patakot, majd mentünk tovább. Írországban többfelé is találkoztunk barna vizű tavakkal, patakokkal. Gondolom, a tőzegből bemosott anyagok színezték meg a vizet. Maga a vízesés el volt kerítve, közel menni nem lehetett. Amilyen nagy robajjal, és magasból alázubogott, nem is gondoltam rá, hogy közelebb menjünk. Az ott levő állatok – mint Írországban mindenhol – megszokták az ember jelenlétét, egész közel engedtek magukhoz. Fotóztunk többféle madarat, és még őzeket is láttunk közvetlen közelről.
A következő állomás a Glendalough kolostor volt. Ezt a kolostort St. Kevin alapított több, mint ezer éve. A területen két tó van, amelyek köré csoportosultak. Az egyik (Felső tó) körül inkább a régebbi épületek találhatóak, pl ott van St Kevin barlangja is, ahová elvonult elmélkedni. Az Alsó tó környékén pedig a később alapított kolostor található. A körtorony még ma is épségben áll, a templomok is többé-kevésbé egyben vannak. A templomok körül temető van, benne több igen régi kelta nagykereszttel. A temetőt a mai napig használják.
Mielőtt tovább indultunk volna arra gondoltunk, hogy enni kellene egy forró levest. Ezt úgy gondoltuk megoldani hogy a pohárba víz, szivargyújtóról működő vízmelegítő be hajrá. Sajnos egy biztosíték elfüstölt. Ha még nem ettetek hideg instant levest akkor ne is próbáljátok ki - szörnyű...

Elindultunk a Hook Világítótoronyhoz. Ez a világ legrégebbi világítótornya, ami rendszeresen működik a mai napig. Már a vikingek is ez alapján kötöttek ki először Írországban. Akkor annyira megörültek a jelzőfénynek, hogy a tornyot üzemeltető szerzeteseket nem bántották. Az idő ekkorra már teljesen elromlott, esett és hatalmas szél volt. A torony egy kis félsziget csücskén van, itt a szél teljes erővel tombolt. Mikor kiszálltunk az autóból, örültünk, hogy meg tudunk állni, akkora széllökések voltak. A tenger vastag, sárga habját tenyérnyi pamacsokban hordta a szél, tovább a mező felé és az autót is elborította. Ízelítőt kaptunk arról, hogy mit érezhetnek a tengerészek viharban. Mi legalább szárazföldön álltunk.

Végigjártuk a tornyot, a tetején ki lehetett menni körülnézni. Ezt azért elég rövidre fogtuk a szél miatt. Az alsó szinten pedig a fenti jelzőfényt adó szerkezetet lehetett megnézni. Ebben egy kis izzó van, amit a sok-sok prizma tesz olyan erőssé, hogy még 50km-re is látható. A végén természetesen irány a suvenir shop plusz egy kis kávé. Utunkat tovább folytatva, már a szárazföldön jártunk, mikor is elállt az eső, és a szél is csendesebb volt. Ekkor két szép szivárványt is láttunk a mezőn egyszerre. Ami viszont a legjobb, hogy ráadásként a végét is láthattuk! Gondoltuk, most megvan a manók kincse!

Megálltunk, Jutka elindult a legelő felé. De a manók kincsétől elválasztott egy mély árok, egy villanypásztor és egy tüskés bozót. Inkább feladta. Aznap este Kinsale-ben vacsoráztunk. Itt sétáltunk egyet a városka színes utcáin, megnéztük a kikötőt, majd kerestünk szálláshelyet magunknak, egy romos ház mellett.
Enya kis kastélya.
Az Ír-tenger
Powerscourt vízesés
Glendalough kolostor
Világítótorony és a tenger.
Na ilyen, amikor tajtékos tenger.
Ami utat mutat a hajósoknak.
Tengeri bóják - a méret a lényeg. (látható az autó a viszonyításhoz)
A világítótorony.
Szivárvány

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.