Lengyelország, Gdynia.

2011.02.23. 14:21

  Az éjszaka természetesen esett. Sőt, a megszokottól eltérően nem is állt el, ezért reggel szakadó esőben bontottuk a sátrat. Ezért egy rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, ebben az időben nem megyünk a Mazuri tóvidékre mert esőt ígértek az elkövetkező napokra is. Így a program elmaradt. Ekkor már szinte bármit megadtunk volna egy normális, ágyban töltött éjszakáért, annyira fáradtak voltunk.
 Ekkor úgy döntöttünk, hogy a gdyniai akvárium után majd Krakkó felé vesszük az irányt. Útközben megálltunk egy félreeső tengerparti helyen, hogy még utoljára bóklászunk a tengerparton. Akkor éppen nem esett, cserébe viszont erősen borús, sötét idő volt. A halászhajók már visszaérkeztek, és a madarakon kívül már senki nem volt a kikötőben. A közeli vendéglők még csak akkor nyitottak és készen álltak a hajnali fogás elkészítésére.
  Szerencsére az akváriumnál nem voltak sokan, köszönhetően a rossz időnek és, hogy nyitásra odaértünk. Ez Európa egyik legnagyobb tengeri múzeuma. Nem csak akvárium, de egyéb, régi földtörténeti korokat bemutató tárlatok is voltak. Fotóztunk tűzhalakat, csikóhalat, bohóchalat és még nagyon sok mindent. (ezekből persze most nem fogok sok képet feltenni)
  Már majdnem dél volt, mire kijöttünk, és az eső ugyanúgy esett, így elindultunk Krakkó felé. Amikor pár nappal előtte arra jártunk, semmit sem láttunk a városból, mert ezt az utolsó napra terveztük.
Lengyelország hatalmas terület, ezért észak-déli irányba bizony jó pár óra kellet átutazni. Ebből következett, hogy a délutánt végig az autóban töltöttük. Később már esteledett, és még mindig elég messze voltunk Krakkótól, ezért az Agneskától kapott egyik szállásprospektusban kikerestük a legközelebbi szállás lehetőséget, amit egy eldugott zsákfaluban és annak is a legszélén találtuk meg. Szinte üres volt, de a sátorhelyen kívül volt rendes szobájuk is normál ággyal!
Nagy terület tartozott a kempinghez, saját tóval, tollaspályával, játszótérrel és hattyúkkal. Lefoglaltunk három ágyat, vacsora után még sétálunk egyet és mentünk aludni...

A tengerpart reggelTengerpart reggel
Csendélet sirályokkalCsendélet sirályokkal
HalászhajóHalászhajó
Egy tűzhal a Gdynia akváriumban TűzhalTűzhal profil kép
RájaRájahttp://i313.photobucket.com/albums/ll365/hzsolt/poland/P1060615.jpg
Ilyen teknősünk volt nekünk is, de az sokkal-sokkal kisebb volt.http://i313.photobucket.com/albums/ll365/hzsolt/poland/P1060610.jpg
Panoráma részlet a Gdyniai akvárium felől.Tengerjárókhttp://i313.photobucket.com/albums/ll365/hzsolt/poland/P1060640.jpg
A szállás saját tava -csak mi voltunk ott.http://i313.photobucket.com/albums/ll365/hzsolt/poland/P1060653.jpg

A koncert napja 2/2

2011.02.05. 19:05

  Még mielőtt visszamennénk a kempingbe, azt terveztük, hogy felmegyünk az erdőbe, megnézni a koncert helyszínét. Az Opera Lesna csodálatos környezetben, az erdő közepén található, távol mindenféle civilizációtól. Az „épületnek” nincs oldala, csupán egy sátortetőre hasonlító dolog véd az eső ellen. Sőt, még a színpad mögött sincs fal, az erdő egyben díszlet is. Ahogy az oldalukon írják, az akusztikus megyország. Opera Lesna
  Kint a bejáratnál hallani lehetett, hogy a zenekar már ott van, és épp a kedvenc dalomat próbálják. :-) Egy kicsit beszélgettünk a többiekkel akik ott ácsorogtak, aztán visszamentünk készülődni. Mire elért az este, már felszerelkezve lemezekkel és a város egyik hirdetőoszlopáról lopott plakáttal indultunk a koncertre. -Pontosan olyan plakátot, mint amilyet mi az előző este keservesen lekapartunk egy hirdetőoszlopról!
  Mindezeket a zenekari tagok egyik testvére (Leon) árulta. Barátságos figura, rögtön el is kezdtünk beszélgetni. Mondta, hogy menjünk az őszi koncertre is, mert az lesz a Clannad utolsó fellépése és többet nem is állnak össze... Maga a koncert jó hangulatban telt. Az elején több probléma volt a hangosítással és a hangszereket is amiket újra kellett hangolni. Ahogy Moya meg is jegyezte: bár csodaszép a hely, de nehéz itt akusztikus hangszerrel játszani.
  Életem első Clannad koncertje volt, és nagyon élveztem. Mindenképpen megérte ideáig eljönni. A koncert után újra találkoztunk a lengyel srácokkal, és együtt álltunk sorban a dedikáláshoz. Úgy gondoltuk, hogy a végén már oldottabb lesz a hangulat, így direkt a sor végére álltunk. A nyár elején előzőleg leveleztem egy kicsit Moyával, hogy biztos lesz-e dedikálás, mert ha igen, akkor vinnénk egy kis magyar meglepetés csomagot. Miközben vártunk a sorunkat, közben beszélgetünk: vajon tényleg Moya írt-e egyáltalán? Ha igen, akkor sem valószínű, hogy emlékszik ránk. Közben nagy sokára mi következtünk. Először az új lengyel barátaink, közös fotó, miegymás, majd mi jöttünk. Zavartan odaléptünk, és elkezdtük mondani, hogy mi vagyunk azok a magyarok, akik már írtak nekik.
  Erre Moya összecsapta a kezét, hogy nahát, eljöttünk, ideértünk, hogy utaztunk? A többi ember meg csak nézett, hogy mi most ismerjük egymást? Vagy mi ez a nagy öröm? Ettől persze még jobban zavarba jöttem, hogy tényleg emlékszik a levelemre. Átadtuk az ajándékcsomagot: egy Magyarországról szóló, angol nyelvű, fotókkal illusztrált könyvet, illetve egy hazai üveg barackpálinkát. -amitől a zenekar férfi tagjainak egyből felcsillant a szemük :-) Megköszönte az ajándékokat, mindent aláírt – ami már eleve nem volt kevés – majd amikor indultunk volna tovább, utánam szólt, hogy nem akarok-e a zenekar többi tagjával is egy közös fotót? Tudni kell, hogy előtte ezt a lehetőséget senkinek sem ajánlott fel. Boldogan fordultam vissza, mindenkit kikerülve lopakodtam volna a pult mögé, ahol a fiúk álltak. A biztonságiak azonban nem hallották a felajánlást, és ez okozott egy kis kalamajkát, mert elkaptak majd utamat állva nem engedtek tovább. Végül az egész zenekar kellett hozzá, hogy rábeszéljék az őrt, fogadjon szót nekik és most kivételesen oda lehet menni hozzájuk. – Végül a közös fotó elkészült. – Sőt azt mondták, ha kivárjuk az utolsó embert is, akkor még több fotót is csinálhatnunk. – Mi kivártuk. :-)
  Utána mind az öten (az új barátainkkal) bezsúfolódtunk az autóba és kerestünk a városban egy helyet, ahová beülhetünk még egy kicsit. Az egyik srácnak fél háromkor indult a vonata, ezért azt terveztük addig elsörözgetünk valahol.

  Sopot egy üdülőváros, ezért meglepett, hogy szombat éjfélkor csupán egyetlen helyet találtunk nyitva. (Nem úgy mint nálunk a Balatonnál) Be is ültünk azt gondolván, milyen jó kis hely is ez, mert úgyis Paprikának hívják. (biztos van valami Magyar vonatkozása) A teraszon kinéztünk egy sarkot, de bementünk rendelni. Elsőre az tűnt fel, hogy elég háziasan volt berendezve a hely, inkább kanapék voltak mint székek asztalokkal. Utána meg az, hogy bent már komoly buli folyik, mert szólt a zene, füvet szívtak, szexeltek, vagy mindkettőt egyszerre. Na ekkor eset le, hogy tulajdonképpen mi egy igazi kuplerájba mentünk be. :-) A pincér ettől függetlenül nagyon rendes volt, kiszolgált minket és figyelt, hogy ha kérünk valamit, akkor egyből ott legyen. Látható volt, hogy mi csak odatévedtünk. A végén pedig kaptunk egy számlát, teljesen normális árfekvésben a fogyasztásról.

  Szóval a teraszon jól elbeszélgettünk a lengyelekkel, igaz kissé érdekes volt a kommunikáció: Volt aki csak németül beszélt, volt aki csak angolul, vagy értette a másikat, de csak egy másik nyelven tudott válaszolni, amit már ugye fordítani kellett. – Csoda, hogy nem fájdult meg a fejem. – Kiderült, hogy az egyik srác Írországban dolgozik, ezért már több Clannad koncerten is volt, s mivel tudta, hogy találkozunk, ezért plakátot is hozott nekünk. A másikról meg hamar kiderült, hogy közös hobbink van: mindketten Enya lemezeket, kiadványokat gyűjtjük. Mikor eljött az ideje, kikísértük őket a vasútállomásra, majd mi is húztunk "haza" aludni...
Opera LesnaAz Opera Lesna színpada.clannad for opera lesna
Clannad, az első percek.clannad for poland
A koncert pillanatai.Moya for polandBudapest
Magyar delegáció Lengyelországban.signed for Clannadpult mögöttPaprika for poland
A paprika "étterem" teraszán...

A koncert napja 2/1

2011.01.11. 09:58

Természetesen egész éjjel esett, de reggel, mint szokott, elállt. Addigra már kezdtünk hozzászokni, hogy itt mindig így van. Mielőtt a többiek felébredtek, lementem a tengerpartra sétálni egyet. Pár kutyasétáltató kívül senki sem volt. Érdekes hangulata van a hajnali hideg, északi tengernek, nagyon megfogott. És szintén hatalmas élmény volt, hogy nem kellett a vizes sátrat lebontani, hiszen aznap este is ott aludtunk. Túl sok mindent nem terveztünk, mégiscsak a koncert a lényeg.

Sopot az összenőtt „hármasváros” egyike – Gdynia és Gdansk között fekszik a tengerparton. Elsőként Gdanskba mentünk át. Gdansk a Balti tenger egyik legfontosabb kikötője, évszázadok óta fontos kereskedő és kikötőváros. Északi stílusú, apró, vörös téglás vagy éppen élénk színes épületek. Megtaláltuk a piacot, ami már sajnos épp zárni készült. Viszont az egyik árus csak rávett minket, hogy valami általam nem ismert lila bogyó megvegyünk. Nem volt rossz, csak savanykás, és mindent befogott lilára. (Talán valami áfonya féle volt?) Az feltűnt Gdanskban, hogy nagyon sok volt az apáca, több kolostort is láttunk. Az apácák délután a családtagjaikkal sétáltak, vásárolgattak. (egyikőjük egy nagy felfújt, sárga gumikacsa-úszógumit szorongatott lelkesen :-) Sétáltunk egy nagyot, egy kávézóban ittunk egy kávét, majd elindultunk a gdynia-i mólóhoz.

Gdyniában sok tengerészeti szempontból fontos hajó horgonyozik, ezek egyike a Dar Pomorza, ami a tengerészeti akadémia egyik gyakorlóhajója volt. Itt képeztek ki hagyományos értelemben vett matrózokat 1983-ig, viszont azóta múzeumhajóként üzemel. A mólón végig halsütödék, szuvenír- és ékszerboltok húzódtak. Lengyelországban alapvetően alacsonyak az árak, még ezen a frekventált helyen is megfizethető volt minden. Miután körbenéztünk és gazdagabb lettem egy borostyán medállal, elhatároztuk, hogy ott is fogunk ebédelni. Mindegyik sütödében óriási volt a nyüzsgés, nagyon pörögtek az alkalmazottak. Miután sorra kerültünk, mondtam a pult mögött álló lánynak, hogy egy adag sült halat kérek – és itt kezdődött a gond. Mert ugye nekünk, magyaroknak szinte minden hal egyforma, csak az a kérdés, hogy tengeri-e vagy sem. De egy tengerparti embernél már nem ilyen egyszerű. Ezért rögtön jött is a keresztkérdés: -melyik halat? -És mutatott is a táblára, ahol kb. 30-40 féle halétel volt kiírva, természetesen lengyelül. Ezért mondtuk neki, hogy teljesen mindegy. Ezt meg ő nem értette. Elvégre rengeteg a választék tengeri halból, nyilván nem mindegy mit kér a vendég. Elég hosszú küszködés után adta fel. Végül beütött valamit a pénztárgépbe és mutatta, keressünk helyet, rögtön hozzák. Tényleg hamar megkaptuk. Szép adag volt, jóllaktunk vele. Később a lány visszajött megkérdezni, hogy ízlik a hal. Mondtuk, hogy finom, bár fogalmunk sem volt, mit is eszünk tulajdonképpen. Ebéd után aztán elindultunk visszafelé...
GdanskGdansk az északi stílusú város.
Gdansk 2Az első Clannad plakát amit láttunk - most már biztos, hogy jó helyen járunk.
ClannadH35 hajóHíres Lengyel hadihajó és egy XXI. századi matróz.
MatrózDar Pomorza1Dar Pomorza - Igazi vitorlás hajó. Sokkal nagyobb az életben mint ahogy a képeken látszik.
Dar Pomorza 2Dar Pomorza 3A Dar Pomorza bejáráshoz fizetni kellett volna, ezért gyorsan készítettünk pár rejtett fotót.
Dar Pomorza 4

Folytatás...

2011.01.11. 09:55

Volt egy kis kényszerszünet, de most végre folytatom a blogot és igyekszem beszámolni a többi útról is. Szerencsére sikerült időközben más országokba is eljutni. :-)
Másnap újra korán keltünk, éjszaka meg természetesen esett, így megint csuromvizes sátrat kellett összecsomagolni. Rövid ébredezés után elindultunk.
Az első benzinkútnál megálltunk a reggeli kávéért, fogat mosni, mosakodni. A kutas srác azonnal rájött, hogy valahol csöveztünk éjjel, és láthatóan remekül szórakozott rajtunk. Miután rendesen felébredtünk indultunk tovább.
Aznapra sok mindent terveztünk. Első megállónk Wolin szigete volt. Akkor már harmadik napja voltunk úton, nagyon vártuk a tengert.
Ez a sziget nagyon közel fekszik a szárazföldhöz, egy kis híd visz oda, ezért a vizet inkább csak egy kisebb folyónak néztük. A sziget nagyobb része nemzeti park, az út mellett végig kerítéssel elzárva. Csúcsán egy apró falut találtunk, és egy hatalmas ipari kikötőt, ami lezárt terület. Mivel a sziget mellett egy másik sziget van, a végeláthatatlan tengert itt sem találtuk meg.
Bevásároltunk egy helyi kis közértben és a mellette lévő pihenőnél asztal mellett megreggeliztünk. Bár még nem igazán láttuk, de tudtuk , hogy lassan elérjük a Balti-tengert ezért tovább kerestük. Többször megálltunk körülnézni, mikor egy-egy szebb részhez értünk. Végül a tenger is meglett.
Miután térdig belementünk, akkor elhatároztuk, hogy ebben mi megfürdünk. Trzesacz-ban álltunk meg, mert ott a magas homokfal tetején egy nagyon régi templom romjai állnak, amit mindenképpen meg akartuk nézni. A templom helyén már az 1100-as években is állt egy fatemplom. A jelenlegit 14. században építették. Eredetileg úgy két kilométerre volt a tengertől, de ahogy a víz lassan kimosta a partot, a templom is veszélybe került. Elsőként a temető tűnt el a hullámok közt, majd az épület tenger felőli oldala is leomlott. Jelenleg már csak a túlsó fal áll még, amit viszont komoly erőfeszítések árán próbálnak megtartani. A templom építésekor még katolikus volt, majd a reformáció idejében protestánssá szentelték át.
Rövid keresgélés után megtaláltuk a partszakaszt, ahol egy strand is volt.
Azért az feltűnhetett volna, hogy ezek az északi népek is csak napoznak, ahelyett, hogy belemennének a vízbe. Mi megpróbáltuk és rájöttünk, hogy miért. A víz lehetett maximum 15 fokos, de ha már belementünk, utána jól esett úszni egyet. Fürödtünk egy nagyot, építettünk homokvárat, és jól éreztük magunkat, közben a sátrat is felállítottuk a tengerparton ahol végre megszáradhatott.
Maradtunk volna még, de el kellett indulni, mert aznap estét már Sopotban terveztük eltölteni. Az utunk szinte végig a tengerparton vezetett, meleg volt, sütött a nap – igazi tengerparti, nyaralós idő volt. Végül késő délutánra érkeztünk a kempingbe. Újabb sátorállítás után bementünk a városba körülnézni és vacsorázni. Itt futottunk össze életünk első Clannad plakátjával és természetesen úgy éreztük, azonnal szereznünk kell belőle dedikáltatni. Végigkóboroltuk a várost, és végül találtunk is egy olyan hirdetőoszlopot, amire nem ragasztva, hanem tűzve volt a plakát. Ekkor tűnt fel, hogy egy lány a nyomunkban van, minket figyel. Először azt gondoltuk lebuktunk, elvisznek rongálásért vagy lopásért, de hamar kiderült, ő is plakátot jött szerezni. :-)
Majd vérünket adva a plakátért csak lefeszegettük az oszlopról, és boldogan indultunk vissza. Már késő este volt, mire visszaértünk.
benzinkútEnnek a benzinkútnak hajó formája volt.
stockholmKirándulásunk legészakibb pontja. Itt láttuk a táblát: Stockholm jobbra.
világitótoronyAz első világítótorony amit láttunk.
kikötőKereskedelmi hajókikötő részlet.
hajóEz a hajó nem makett, valóban ott volt.
Balti-tengerÍme a Balti-tenger.
homokvárÉpítettünk homokvárat is.
trzesacz churchTrzesacz templom megmaradt fala a meredek partszakaszon.
SzélerőműAndrea segítségével, egy leendő szélerőmű telepre is betévedtünk.
campingA célállomás, Sopot. Végre megérkeztünk.
Lengyelország