A koncert napja 2/2

2011.02.05. 19:05

  Még mielőtt visszamennénk a kempingbe, azt terveztük, hogy felmegyünk az erdőbe, megnézni a koncert helyszínét. Az Opera Lesna csodálatos környezetben, az erdő közepén található, távol mindenféle civilizációtól. Az „épületnek” nincs oldala, csupán egy sátortetőre hasonlító dolog véd az eső ellen. Sőt, még a színpad mögött sincs fal, az erdő egyben díszlet is. Ahogy az oldalukon írják, az akusztikus megyország. Opera Lesna
  Kint a bejáratnál hallani lehetett, hogy a zenekar már ott van, és épp a kedvenc dalomat próbálják. :-) Egy kicsit beszélgettünk a többiekkel akik ott ácsorogtak, aztán visszamentünk készülődni. Mire elért az este, már felszerelkezve lemezekkel és a város egyik hirdetőoszlopáról lopott plakáttal indultunk a koncertre. <bryPár héttel ezelőtt a neten összeismerkedtünk két lengyel sráccal, akikkel most találkoztunk először és beszélgettünk is velük egy kicsit a koncert előtt. A bejáratnál lehetett venni CD-t, pólót, könyvet és osztogattak mindenkinek plakátot.
-Pontosan olyan plakátot, mint amilyet mi az előző este keservesen lekapartunk egy hirdetőoszlopról!
  Mindezeket a zenekari tagok egyik testvére (Leon) árulta. Barátságos figura, rögtön el is kezdtünk beszélgetni. Mondta, hogy menjünk az őszi koncertre is, mert az lesz a Clannad utolsó fellépése és többet nem is állnak össze... Maga a koncert jó hangulatban telt. Az elején több probléma volt a hangosítással és a hangszereket is amiket újra kellett hangolni. Ahogy Moya meg is jegyezte: bár csodaszép a hely, de nehéz itt akusztikus hangszerrel játszani.
  Életem első Clannad koncertje volt, és nagyon élveztem. Mindenképpen megérte ideáig eljönni. A koncert után újra találkoztunk a lengyel srácokkal, és együtt álltunk sorban a dedikáláshoz. Úgy gondoltuk, hogy a végén már oldottabb lesz a hangulat, így direkt a sor végére álltunk. A nyár elején előzőleg leveleztem egy kicsit Moyával, hogy biztos lesz-e dedikálás, mert ha igen, akkor vinnénk egy kis magyar meglepetés csomagot. Miközben vártunk a sorunkat, közben beszélgetünk: vajon tényleg Moya írt-e egyáltalán? Ha igen, akkor sem valószínű, hogy emlékszik ránk. Közben nagy sokára mi következtünk. Először az új lengyel barátaink, közös fotó, miegymás, majd mi jöttünk. Zavartan odaléptünk, és elkezdtük mondani, hogy mi vagyunk azok a magyarok, akik már írtak nekik.
  Erre Moya összecsapta a kezét, hogy nahát, eljöttünk, ideértünk, hogy utaztunk? A többi ember meg csak nézett, hogy mi most ismerjük egymást? Vagy mi ez a nagy öröm? Ettől persze még jobban zavarba jöttem, hogy tényleg emlékszik a levelemre. Átadtuk az ajándékcsomagot: egy Magyarországról szóló, angol nyelvű, fotókkal illusztrált könyvet, illetve egy hazai üveg barackpálinkát. -amitől a zenekar férfi tagjainak egyből felcsillant a szemük :-) Megköszönte az ajándékokat, mindent aláírt – ami már eleve nem volt kevés – majd amikor indultunk volna tovább, utánam szólt, hogy nem akarok-e a zenekar többi tagjával is egy közös fotót? Tudni kell, hogy előtte ezt a lehetőséget senkinek sem ajánlott fel. Boldogan fordultam vissza, mindenkit kikerülve lopakodtam volna a pult mögé, ahol a fiúk álltak. A biztonságiak azonban nem hallották a felajánlást, és ez okozott egy kis kalamajkát, mert elkaptak majd utamat állva nem engedtek tovább. Végül az egész zenekar kellett hozzá, hogy rábeszéljék az őrt, fogadjon szót nekik és most kivételesen oda lehet menni hozzájuk. – Végül a közös fotó elkészült. – Sőt azt mondták, ha kivárjuk az utolsó embert is, akkor még több fotót is csinálhatnunk. – Mi kivártuk. :-)
  Utána mind az öten (az új barátainkkal) bezsúfolódtunk az autóba és kerestünk a városban egy helyet, ahová beülhetünk még egy kicsit. Az egyik srácnak fél háromkor indult a vonata, ezért azt terveztük addig elsörözgetünk valahol.

  Sopot egy üdülőváros, ezért meglepett, hogy szombat éjfélkor csupán egyetlen helyet találtunk nyitva. (Nem úgy mint nálunk a Balatonnál) Be is ültünk azt gondolván, milyen jó kis hely is ez, mert úgyis Paprikának hívják. (biztos van valami Magyar vonatkozása) A teraszon kinéztünk egy sarkot, de bementünk rendelni. Elsőre az tűnt fel, hogy elég háziasan volt berendezve a hely, inkább kanapék voltak mint székek asztalokkal. Utána meg az, hogy bent már komoly buli folyik, mert szólt a zene, füvet szívtak, szexeltek, vagy mindkettőt egyszerre. Na ekkor eset le, hogy tulajdonképpen mi egy igazi kuplerájba mentünk be. :-) A pincér ettől függetlenül nagyon rendes volt, kiszolgált minket és figyelt, hogy ha kérünk valamit, akkor egyből ott legyen. Látható volt, hogy mi csak odatévedtünk. A végén pedig kaptunk egy számlát, teljesen normális árfekvésben a fogyasztásról.

  Szóval a teraszon jól elbeszélgettünk a lengyelekkel, igaz kissé érdekes volt a kommunikáció: Volt aki csak németül beszélt, volt aki csak angolul, vagy értette a másikat, de csak egy másik nyelven tudott válaszolni, amit már ugye fordítani kellett. – Csoda, hogy nem fájdult meg a fejem. – Kiderült, hogy az egyik srác Írországban dolgozik, ezért már több Clannad koncerten is volt, s mivel tudta, hogy találkozunk, ezért plakátot is hozott nekünk. A másikról meg hamar kiderült, hogy közös hobbink van: mindketten Enya lemezeket, kiadványokat gyűjtjük. Mikor eljött az ideje, kikísértük őket a vasútállomásra, majd mi is húztunk "haza" aludni...

Az Opera Lesna színpada.

 

Clannad, az első percek.

 

A koncert pillanatai.

 

Magyar delegáció Lengyelországban.

 

A paprika "étterem" teraszán...

A bejegyzés trackback címe:

https://totoro.blog.hu/api/trackback/id/tr312634233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása