Másnap újra korán keltünk, éjszaka meg természetesen esett, így megint csuromvizes sátrat kellett összecsomagolni. Rövid ébredezés után elindultunk.
Az első benzinkútnál megálltunk a reggeli kávéért, fogat mosni, mosakodni. A kutas srác azonnal rájött, hogy valahol csöveztünk éjjel, és láthatóan remekül szórakozott rajtunk. Miután rendesen felébredtünk indultunk tovább.
Aznapra sok mindent terveztünk. Első megállónk Wolin szigete volt. Akkor már harmadik napja voltunk úton, nagyon vártuk a tengert.
Ez a sziget nagyon közel fekszik a szárazföldhöz, egy kis híd visz oda, ezért a vizet inkább csak egy kisebb folyónak néztük. A sziget nagyobb része nemzeti park, az út mellett végig kerítéssel elzárva. Csúcsán egy apró falut találtunk, és egy hatalmas ipari kikötőt, ami lezárt terület. Mivel a sziget mellett egy másik sziget van, a végeláthatatlan tengert itt sem találtuk meg.
Bevásároltunk egy helyi kis közértben és a mellette lévő pihenőnél asztal mellett megreggeliztünk. Bár még nem igazán láttuk, de tudtuk , hogy lassan elérjük a Balti-tengert ezért tovább kerestük. Többször megálltunk körülnézni, mikor egy-egy szebb részhez értünk. Végül a tenger is meglett.
Miután térdig belementünk, akkor elhatároztuk, hogy ebben mi megfürdünk. Trzesacz-ban álltunk meg, mert ott a magas homokfal tetején egy nagyon régi templom romjai állnak, amit mindenképpen meg akartuk nézni. A templom helyén már az 1100-as években is állt egy fatemplom. A jelenlegit 14. században építették. Eredetileg úgy két kilométerre volt a tengertől, de ahogy a víz lassan kimosta a partot, a templom is veszélybe került. Elsőként a temető tűnt el a hullámok közt, majd az épület tenger felőli oldala is leomlott. Jelenleg már csak a túlsó fal áll még, amit viszont komoly erőfeszítések árán próbálnak megtartani. A templom építésekor még katolikus volt, majd a reformáció idejében protestánssá szentelték át.
Rövid keresgélés után megtaláltuk a partszakaszt, ahol egy strand is volt.
Azért az feltűnhetett volna, hogy ezek az északi népek is csak napoznak, ahelyett, hogy belemennének a vízbe. Mi megpróbáltuk és rájöttünk, hogy miért. A víz lehetett maximum 15 fokos, de ha már belementünk, utána jól esett úszni egyet. Fürödtünk egy nagyot, építettünk homokvárat, és jól éreztük magunkat, közben a sátrat is felállítottuk a tengerparton ahol végre megszáradhatott.
Maradtunk volna még, de el kellett indulni, mert aznap estét már Sopotban terveztük eltölteni. Az utunk szinte végig a tengerparton vezetett, meleg volt, sütött a nap – igazi tengerparti, nyaralós idő volt. Végül késő délutánra érkeztünk a kempingbe. Újabb sátorállítás után bementünk a városba körülnézni és vacsorázni. Itt futottunk össze életünk első Clannad plakátjával és természetesen úgy éreztük, azonnal szereznünk kell belőle dedikáltatni. Végigkóboroltuk a várost, és végül találtunk is egy olyan hirdetőoszlopot, amire nem ragasztva, hanem tűzve volt a plakát. Ekkor tűnt fel, hogy egy lány a nyomunkban van, minket figyel. Először azt gondoltuk lebuktunk, elvisznek rongálásért vagy lopásért, de hamar kiderült, ő is plakátot jött szerezni. :-)
Majd vérünket adva a plakátért csak lefeszegettük az oszlopról, és boldogan indultunk vissza. Már késő este volt, mire visszaértünk.
Ennek a benzinkútnak hajó formája volt.
Kirándulásunk legészakibb pontja. Itt láttuk a táblát: Stockholm jobbra.
Az első világítótorony amit láttunk.
Kereskedelmi hajókikötő részlet.
Ez a hajó nem makett, valóban ott volt.
Íme a Balti-tenger.
Építettünk homokvárat is.
Trzesacz templom megmaradt fala a meredek partszakaszon.
Andrea segítségével, egy leendő szélerőmű telepre is betévedtünk.
A célállomás, Sopot. Végre megérkeztünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.