Írország, kilencedik nap.

2009.12.28. 22:22

Május 23, szombat

Másnap korán keltünk, mert aznapra sok mindent terveztünk. Miközben elmentünk Dunlewy és a templom mellett, az járt a fejünkben, hogy lehet soha nem jutunk ide vissza, bár mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez ne így legyen. Ez a vidék, a neten és egyéb helyeken található képek, történetek alapján, számunka egy gyönyörű, békét sugárzó helynek tűnt, melynek sajátos ereje van. Ez az érzés ottlétünkkor csak erősödött.
Aznapi programként az Óriások Lépcsője, a Dunluce vár, Bushmills Whiskeylepárló, majd Belfastban a Közlekedési Múzeum, a végén pedig a Dunmurryben levő Delorean gyár meglátogatása volt a cél. Ebből persze nem sikerült mindet megvalósítani ilyen rövid idő alatt. A Dunluce kastélyt csak a szomszéd szirtről néztük meg, amit akkor ott elégnek is gondoltunk mert nagyon romos állapotban volt.
Következő állomás a Bushmills Distillary. Ez a világ legrégebb óta működő lepárlója, több, mint 400 éves engedéllyel. Igaz, már előtte is főzték a szeszt, de azt mégsem írhatják rá az üvegre, csak a helyszínen mondták. Körbevezettek az egész gyáron, végig követhetük a whiskey készítésének folyamatát és még az érlelő raktárat is megnézhettük. Hatalmas méretű csarnokban álltak a fából készült hordók több emelet szinten, és valóban ott érlelik a whiskeyt sok-sok éven keresztül. Fotózni sajnos sehol sem lehetett, ami érthető is, hiszen gyakorlatilag az orrunk előtt készítették titkos recept alapján. Az üzemlátogtás végén a shopban mindenkit megkínáltak egy pohár itallal, ami a jegy mellé járt. Nem spórolták el sem az adagot, sem a minőséget. Lehetet választani 1-2 pár éves és 12 éves whiskey között. Miután az egyikünk vezetett, valaki igen csak jól járt... :-)

Ezután kellően jó kedvel mentünk tovább az Óriások Lépcsője felé. Mire odaértünk már szakadt az eső. Ott a szokásos fizetés után, (drága parkolás, ingyen látnivaló) gondoltuk lesz, ami lesz alapon, elindultunk a tenger felé. Negyed órás gyaloglás után értük el az első látnivalót. Közben szakadt az eső, fújt a szél. A bazaltoszlopok pedig csúsztak a nyálkás, algás tengervíztől. Vicces volt látni, hogy ebben az időjárásban mennyi kétségbeesett turista gondolta azt, hogy azért is megnézi a látnivalót, akármilyen idő is van. Kivétel nélkül mindenki ázott, fázott és botorkált az oszlopok tetején. Egy darabig mi is küzdöttünk, de aztán annyira átáztunk, hogy feladtuk. Nem is jártuk be az egész bazaltoszlopos területet. Az időnek köszönhetően a shopban és a kávézóban is hatalmas tömeg volt, így inkább az autóban próbáltunk átmelegedni és megszárítkozni.
Majd elindultunk Belfast felé. Sajnos a GPS és a google maps is majdnem fele annyi időt mondott az előttünk levő útra, mint a valóságban, így kezdett elúszni a közlekedési múzeum megtekintésének esélye. Az úton kétszer is megállítottak a rendőrök, mert forgalom-elterelés volt.

Tudni kell, hogy Észak-Írországban hivatalosan már 1996-ban békét kötöttek az elszakadásért küzdő katonai szervezet és a brit kormány, de a gyakorlatban még mindig nincs béke. Ezért ennek megfelelően vannak felkészítve a rendőrök, katonák és ennek megfelelően néznek is ki bizonyos épületek. Szóval többször megállítottak rendőrök talpig kommandós cuccban, gépfegyverrel, páncélautóval. - ezek voltak a közlekedésiek. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy milyen lehet ott egy komolyabb rendőri alakulat? Le szerettük volna fotózni, de akkor ott nem mertük.
Belfast egy elég érdekes város, elég zakkant. Látszik, hogy komoly problémákkal küszködnek a helyiek. Ennyi alternatívan öltözködő fiatallal csak a Szigeten találkoztam. Látszott, hogy keresik az emberek a helyüket a világban. A városban sok a romos épület, ami már olyan régóta üresen áll, hogy fa nőtt ki az emeleten a falból. Ez igaz a lakóépületekre, gyárakra, de templomot is láttunk lepusztulva. Volt olyan épület, amiről első látásra nem mondtuk volna meg, hogy ez most lakóépület vagy gyárépület. A parkolást szinte csak őrzött, zárt helyen lehetséges, amiket kamerákkal, szögesdróttal védtek. Gondoltuk inkább egy parkolóház, biztos ami biztos. Persze azért nem volt ott konkrét háborús hangulat, de a nyomok mindenhol ott voltak, és több volt a kamera és a kerítés a normálisnál. Itt már az igazi, régi típusú fekete taxik jártak. A helyi McDonald's mellékhelysége (!) is kamerával megfigyelt terület volt, amiről tábla tájékoztatta a belépőt. A híres belfasti graffitiket is láthattuk, de egyedül nem álltunk meg fotózni. A parlament előtti téren volt egy rendezvény, ahol az uniós tagországok mutatkoztak be, a gasztronómia terén. És mint ahogy Nagy-Brittániában: itt is volt egy "London eye" (óriáskerék) a központban.

Vacsora után továbbmentünk a Delorean autógyár épületeit megkeresni. Ez volt az autó, ami a Vissza a jövőbe című filmben időgépként vált ismerté.
Idézet a filmből: "Egy pillanat,...egy pillanat Doki! Azt akarja mondani, hogy időgépet csinált... egy Dölorinból?..." :-)
Szóval ez a gyár egy Dunmurry nevű kisvárosban van, ami Belfast vonzáskörzetéhez tartozik. A városkát az iparterületről egy vasút választja el, annak másik oldalán pedig egy gyorsforgalmi út. Egyiken sem lehet akárhol átmenni vagy lehajtani róla, így elég sokat keringtünk, mire találtunk valamit. A hajdani gyár elé épült az ipari park, ahová ugyan bementünk, de látszott a portáson, hogy nem tetszik neki, viszont szerencsére hidegebb volt annál minthogy kijöjjön a fülkéből. A Delorean gyárterület bejáratát csak úgy nem lehet megtalálni, mert ugyan az épületek nagy része megvan, de az előbb említett ipari parkot építették elé. Ezért egy kis egérúton jutottunk be, ami elsőre csak egy hosszú parkolónak tünt és ezért meg voltunk róla győződve, hogy úgysem vezet sehová. Miután mégis odaértünk, megálltunk azon a helyen ahol anno a delorean-okat parkoltatták, mielőtt tovább szállították volna őket Amerikába. Több fotót is készítettünk. A kapu nyitva volt, de beljebb már nem mertünk menni, hiszen egy szállítmányozó cég munkásai dolgoztak ott. A régi tesztpályát is megtaláltuk, az eredeti állapotban, viszont köré új kerítést vontak, mert a régit szemmel láthatóan eltaposták a zarándokoló rajongók, mint ahogy az ott levő növényzetet is. Megtaláltuk John Z. Delorean házát is, erről nem készült kép, mert nem akartunk összetűzésbe kerülni az ott lakóval. Ha valakinek tervben van , hogy megnézze magának a helyet, javaslom a téli időszakot, mert akkor kevesebb a zöld, a gaz, és jobb képeket lehet készíteni.

Végül elindultunk vissza az Ír Köztársaság felé. Útközben még megálltunk egy benzinkútnál, ahol a maradék fontunkat elköltöttük a kutas legnagyobb örömére. Láthatóan jól szórakozott, ahogy bogarásztuk a filléreket, hogy mennyi chips futja ki belőle. (elhagyva Észak-Írországot, megint eurót kell használni) Az éjszakát egy másik benzinkút parkolójában (már Írországban) gondoltuk eltölteni, amit útközben találtunk. Ott a kutak a boltokkal együtt bezárnak, (éjszaka nincs shop, nincs benzin) így nem zavart minket semmi. Megágyaztunk az autóban és lefeküdtünk aludni.

Hajnali négykor egy reflektor, majd egy elemlámpa fényére riadtunk fel. A rendőrök járőrözés közben észrevettek minket, és jöttek igazoltatni. Ettől azért kicsit megnyugodtam, mert hát akárki is lehetett volna, nem csak rendőr. Mint kiderült, ők is pont ettől tartottak, mondták is, hogy itt mindenféle alak megfordul, nem biztonságos itt maradni. De mivel már úgyis hajnalodik, most már talán nem történik semmi. Ekkor vettük észre, hogy egy teherautó is áll a másik sarokban. Végül elnézést kértek a zavarásért, és további szép álmokat kívánva elmentek. Épp azon gondolkodtunk, hogy menjünk-e vagy maradjunk, mikor megjelent egy másik teherautó, és odaállt a már ott lévő mellé. Na, gondoltuk, pont ezekről beszéltek a rendőrök. Nem vártuk meg, míg kiderül mivel üzleteltek, fő a békesség alapon új szálláshely után néztünk. Sokat autóztunk, mire találtunk egy helyet, ahol aludhattunk még pár órát. Viszont így legalább közelebb kerültünk a másnap reggeli első állomásunkhoz...

Megjegyzés:
Amikor átmentünk Észak-Íroszág felé, nem volt határ és sehol nem jelölték, hogy most hivatalosan egy másik országban vagyunk. Maguk az ottlakó írek sem kezelik két országként a szigetet. Mi csak azt vettük észre, hogy a GPS olyan sebességhatárokat mutatott, hogy 78 km/óra, meg 67km/óra. Amit először nem értettünk, de aztán rájöttünk, hogy itt már az angol mértékegységrendszer szerint mérnek. Miután átállítottuk mérföldre, már kerek értékeket mutatott. :-)
varDunluce kastélynál csak pár kép erejéig álltunk meg.
whiskeyBushmills Whiskey gyár, csak a büfé-shopban lehetett képeket készíteni.
oriasAz óriások lépcsője.
oriásA rossz idő ellenére több turista mászkált a csúszós bazaltoszlopokon. (mi is)
rendorÁtlagos közlekedési rendőrök, átlagos autókkal...
BelfastBelfast, utcakép. Jobbra fent egy Shinn Féin plakát a sokból.
taxiItt már angol taxik jártak.
epuletTöbb ilyen épület volt Belfast-ban, rácsok, kamerák mindenhol.
delo1A Delorean gyár nagyobb része az eredeti állapotban áll.
parkoloBalra is egy bejárat, előtte a parkoló, ahol régebben az elkészült Delorean-ek is álltak.
gyar1Ez már a gyáron belüli rész, a végén látszik a tesztpálya kerítése is.
palyaMáshonnan, közelebbről fotózva.
keritesAz eredeti kerítést zarándokok taposták össze, hogy bejussanak és egy kicsit sétáljanak a tesztpályán. (kicsivel beljebb már látni az új kerítést)
map9

A bejegyzés trackback címe:

https://totoro.blog.hu/api/trackback/id/tr991609801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sidaries · http://delorean.blog.hu 2009.12.29. 19:41:18

Jó volt így is elolvasni, a képeket meg mindig örömmel nézem. Majd 2011-ben én is meglátogatom. :)
süti beállítások módosítása