Május 19, kedd

A másnapi reggelinél összeismerkedtünk egy texasi házaspárral. A szállásadónk már valószínűen mesélt nekik rólunk, mert láthatóan nagyon vártak minket, hogy előkerüljünk. Kiderül, hogy egyszer már jártak Magyarországon a "háború" előtt (korukból ítélve ez akár az 1848-as is lehetett), és a férfi belekezdett egy hosszú és bonyolult sztoriba, miszerint vett Budapesten egy herendi porcelánt, és csak hosszú tortúra árán sikerült hazavinnie, mert elakarták venni tőle a katonák. Természetesen, azóta is megvan és őrizgeti mint emléket. Nagyon kedvesek, barátságosak voltak, bár ébredés után még magyarul sem feltétlen tudok kommunikálni, nemhogy angolul.

Aznap a házigazdánkkal egyetértésben a Cliffs of Moher volt a cél. Kaptunk mindenféle prospektust, térképet. Észrevettük, hogy minden szálláson, benzinkútnál, kisközértnél lehet venni (értsd: ingyen) különféle bemutató prospektusokat, tájékoztatókat a környékről és a megyéről. Ráadásul jól használható térképek is voltak.

Ezek egyikén láttam, hogy a Moher szikláknál van a parthoz legközelebbi fészkelő helye a lundáknak. Így kissé megnyugodtam, mert a Skellig szigeteken pont ezeket a jellegzetes kistermetű tengeri madarakat szerettük volna megnézni. A Moher szikláknak még csak a környékén sincs lakott település. Van egy hatalmas parkoló az út túloldalán, ami méregdrága volt. Ezzel szemben maga a sziklák már ingyenes. Több helyen is azt tapasztaltuk, hogy a természeti képződményeket általában ingyen meg lehet nézni, viszont csak a mellette lévő, drágának mondható parkolóban tudjuk otthagyni az autót. Mire odaértünk, az előző napi esős időnek már nyoma sem maradt. A sziklák tényleg nagyon hatalmasak voltak. Az öböl fokán volt egy apró kis őrtorony, amibe sajnos nem lehetett bemenni. Az öbölben pedig egy hatalmas szikla-sziget, ami tele volt sirályokkal és lundákkal. Voltak ott ugyan távcsövek, de egyrészt rettenetes hangon magyaráztak valamit, ha beledobtunk némi pénzt, másrészt a sajátomnak egyébként is nagyobb nagyítása volt. Elég sok időt elbámészkodtunk a lundáknál, utána körülnéztünk a visitor centerben lévő igen nagy ajándékboltban, majd a mellette lévő kis üzletsoron is. Itt vettünk egy kis ezüst kelta kereszt medált.

Innen mentünk tovább a Burren-re. Ez egy sík, barázdált, sok négyzetkilométeres sziklatömb, ahol csak nagyon kevés növény tud megélni. Ritka, csak itt élő, akár alpesi növényeket is találhatunk errefelé. Közel mentünk a tengerparthoz, egy-egy igen szép partszakasznál megálltunk fotózni és bámészkodni. Eszembe jutott, ha ezekbe a hasadékokba beejtek valamit, azt már nem látom viszont.
Az útikönyv említést tett egy kőkori erődről, ahová nem visz út sem. Elég érdekesnek találtuk, gondoltuk, megnézzük. Légvonalban nem volt túl messze, viszont közbe esett egy igen meredek hegy, ami ráadásul láthatóan valakié volt, mivel elkerített, és több helyen is állatitatókat találtunk. Így kihagytuk a birtokháborítással kombinált nyaktöréssel kecsegtető utat.

A Burren egy kősivatag, igen érdekes táj, közel s távol nincs semmi csak hasadékokkal teli sziklák. Itt található, bár már kicsit zöldebb részen a Poulnabrone Dolmen (Portal Tomb). Ez egy nagyon régi, több ezer éves kőépítmény. Az eredeti funkciója nem ismert, talán vallási és temetkezési célokat szolgálhatott, a körülötte találta tárgyak, csontok alapján. Érdekes módon csak körbe volt kerítve egy kötélkordonnal, mellette pár tájékoztató tábla, viszont nem volt ember, aki vigyázott volna rá. Bár nagy kárt nem lehet tenni a stabil, soktonnás sziklákban, de azért mégis furcsa volt. A dolmen láthatóan megihlette a turistákat, mert a környező utak mentén kisebb-nagyobb dolmenféléket építettek az út mentén található kövekből.

Továbbhaladva estére, Galwaybe érkeztünk. Igazán nyüzsgő város, az utcák zsúfolásig voltak a sétálókkal. Az éjszakát megint autóban a connemarai márványdombok lábánál töltöttük. Már szó szerint, szedtem is pár darabot belőle.
Eredetileg egy onnan pár kilométerre fekvő tó partját néztük ki, de ott annyi, szúnyogra hasonlító csípős valami támadott, hogy megfutamodtunk előlük. A csípések nyomai még napok múlva is látszódtak...
Moher sziklák
Őrtorony a sziklák tetején

A Moher sziklai lemezbolt ami elé egy hárfát is tettek.
Burren a kősivatag. (nagyon szép táj, nem tudom a fotón ez mennyire látszik).
Poulnabrone Dolmen
Oscar Wild társaságában.
Galway egyik pub-jának tűzfala sok ismert zenésszel. Ti kit ismertek fel közülük ? (3 fotóból összerakva)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.